Sárkányokkal küzdeni 
Egy barátom egy alkalommal elvitte a kislányát a munkahelyére. A lány már régóta szerette volna tudni, mit dolgozik az apja, és persze azt is, hogy hol. Így hát egy szép napon bevitte őt a céghez, hogy mindent megmutasson neki. De a kislány egyfolytában csak kérdezett: hol a munkahelyed? A barátom pedig végigvezette őt az összes épületen. De a kislány továbbra is csak azt kérdezte: hol a munkahelyed? A barátom megmutatta neki az összes irodát, tárgyalót, a szervertermet, az emeleteket és a földszintet is. De a kislányt ez nem nyugtatta meg, és továbbra is azt kérdezte, hogy hol az apja munkahelye.
Az apja végül megkérdezte tőle, hogyhogy nem látja, hiszen körülöttük minden az ő munkahelye. Mire a kislány így válaszolt: Apu, én látok épületeket, látok folyosókat, termeket, íróasztalokat, számítógépeket, embereket, de ezeknek már mind ismertem a nevét. Hol van a munkahely?
A kislány meglepően bölcs volt, ugyanis fiatal kora ellenére felfedezett egy olyan jelenséget, amire sokan felnőttként sem figyelnek fel: mégpedig hogy léteznek szavaink, amiknek nincs kézzelfogható jelentése. Ez egyébként teljesen normális, hiszen mi emberek kellően fejlettek vagyunk ahhoz, hogy a nyelvünkben fogalmakat tudjunk használni, és a fogalmak természetszerűleg nem kézzelfoghatóak.
Mindez akkor válik problémássá, amikor a gondolkodásunk abba a hibába csúszik bele, hogy kézzelfoghatónak gondolunk valamit, ami nem az. Gilbert Ryle filozófus úgy nevezte el ezt a jelenséget, hogy kategóriatévesztési csapda. Ennek oka nagyon egyszerű, ugyanis minden emberi nyelvben léteznek fogalmak, és ha valamire van szavunk, akkor az már önmagában hajlamosít minket arra, hogy úgy kezeljük, mintha az egy valódi, kézzelfogható dolog lenne. A kategóriatévesztési csapda persze legtöbbször ártalmatlan, csak akkor válhat a helyzet súlyossá, amikor valamin változtatni akarunk, és ez a valami egy fogalom.
Ez ugyanis eleve kudarcra van ítélve.
Olyan vágyunk lehet, hogy jobbá kell tenni a házasságomat, de olyan nincs, hogy valamit változtatni kell a házasságomon. A vágy itt értelmetlen dologra irányul, mert a házasság egy fogalom, és mint ilyen nem létezik. Vagyok én, van a férjem vagy feleségem, van az, ahogyan bánunk egymással, vannak a dolgok, amiket közösen csinálunk, és így tovább. De a házasság az nem egy kézzelfogható dolog. Ezért aztán a házasságon nem lehet változtatni.
Sőt, a másik ember is egy fogalom. Mert ha belegondolsz, nincs is ilyen, hogy másik ember. Azt soha nem lehet megtudni, hogy milyen a másik ember. Mi csak azt tudhatjuk meg, amit az életünk során megtapasztalunk a másik emberből: azt, hogy milyenek a szokásai, milyen a jelenléte, hogyan mozog, hogyan bánik velünk, mit szeret, mit nem, és így tovább.
Sőt, bánásmód sincsen. Mert az is csak egy fogalom. Csak olyan van, hogy milyen hangnemben beszélünk egymással, mennyire vagyunk empatikusak, mennyire tartjuk fontosnak azt, amit a másik is fontosnak tart, mennyire vagyunk kedvesek, milyen szavakat használunk, és így tovább.
Természetesen el lehet indulni a másik irányba is. Tehát nincs olyan sem, hogy munkahely, nincs közlekedés, nincs egészségügy, nincs város, nincs ország sem. Emiatt hiába normális a vágy, hogy szeretnéd, ha a céged jobban teljesítene, a cég nem egy kézzelfogható dolog. Ilyesmin gondolkodni nem vezet eredményre.
Lehet úgy gondolkodni a fogalmakról, mintha azok létező dolgok lennének, de attól még nem lesznek létező dolgok. Pontosan ezért hívják őket fogalmaknak.
Emiatt a fogalmakon változtatni sem lehet. Mert lehet úgy beszélni, hogy azt mondjuk: „bánj velem jobban”, vagy „Sürgősen változtatnod kell azon, ahogyan velem bánsz”. De ilyen, hogy bánásmód, ilyen nem létezik. Ezért a másik ezen nem tud változtatni. Olyan sem létezik, hogy munkahely, olyan sem létezik, hogy közlekedés, város, ország, ezért hiába minden: akár kimondjuk a vágyainkat, akár csak gondolkodunk rajta, ezeken nem lehet változtatni.
Az egyetlen dolog, amit lehet tenni, ha megkeressük a fogalmon belül azt a nagyon konkrét és kézzelfogható dolgot, amin szükséges változtatni, és ha kell, akkor minden erőnkkel arra koncentrálunk, hogy az az adott konkrét és kézzelfogható dolog megváltozzon.
A házasságon nem lehet változtatni. A másik emberen sem lehet változtatni. A bánásmódon sem lehet változtatni. De a másik például a saját hangnemén tud változtatni, ha akar. Meg lehet őt kérni arra, hogy beszéljen halkabban. Vagy ha halkan motyog, akkor beszéljen hangosabban és érthetően. És ha abbahagyja a kiabálást (vagy a motyogást), akkor csodák-csodájára jobban fogjuk érezni magunkat. Mert megváltozott, ahogy a másik bánik velünk. És akkor csodák-csodájára megváltozik a másik emberről alkotott képünk is, és megváltozik a házasságról alkotott képünk is.
Ha egy munkahely rossz, azon sem lehet változtatni. Ha egy cég nem jól teljesít, azon sem lehet változtatni. De mindig meg lehet találni azt a kézzelfogható, konkrét dolgot, amin viszont lehet változtatni. Ugyanúgy sem a közlekedésen, sem a városon, sem az országon nem lehet változtatni.
De mindig vannak apró, pici, kézzelfogható konkrét dolgok, amiken igenis lehet.
Például el lehet kezdeni szervezni önkénteseket, hogy összeszedjük a környéken a szemetet. Ez egy apró és kézzelfogható dolog, amitől picivel jobb lesz a környék, és picivel jobb lesz a város, és picivel jobb lesz az ország.
Érdemes elkerülni azt a gondolkodási hibát, hogy kézzelfoghatóként gondolunk fogalmakra, amik valójában csupán szavak. Csak azért, mert valamire van szavunk, az nem jelenti azt, hogy az a dolog létezik is. Például van szavunk a sárkányra, bár nincs élő ember, aki valaha is látott volna egyet. Ezért aztán felesleges sárkányokkal hadakozni. Ha ezt teszed, azzal csak kifogásokat gyártasz magadnak. Hiszen a te szándékaid megkérdőjelezhetetlenül jók. Valami változást akarsz elérni. Mondjuk, hogy jobb legyen a házasságod, vagy a munkahelyed, vagy a városod, vagy az országod. Még ráadásul ki is mondod, hogy szeretnél változást látni. Rámutatsz a problémára. Teljesen érthető, ha azt érzed, te mindent megtettél. Megmondtad a főnöknek, hogy bánjon veled jobban. Megmondtad a házastársadnak, hogy valami gáz van a kapcsolatotokkal.
Nem történt semmi?
Innentől ez nem a te bajod. Te szóltál.
Nos igen, valóban. De ez nem más, mint sárkánnyal harcolni. Egy alibi a kudarcodra. Hiszen te szóltál, mindent megtettél, innentől nem a te felelősséged.
Sajnos ez bármennyire is megnyugtató gondolat, egyszerűen nem igaz.
Fogalmakon nem lehet változtatni, ez garantáltan eredménytelen. Csak egyetlen valódi megoldás van: Fordítsuk ehelyett a figyelmünket azokra a konkrét és kézzelfogható dolgokra, amiken viszont igenis lehet változtatni.
Az országon nem lehet változtatni. De a gondolkodásunkon lehet.
forrás: Braskó Csaba www.szemléletfejlesztés.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: